A Green Day-jel szemben kezdetben felmerült ellenvetések között szerepelt, hogy az addig inkább undergroundnak számító punk-rockot egy nagy kiadó, a Reprise segítségével a slágerlisták élére juttatta (mondjuk ki: kiárusította), és persze az is, hogy a punk-rock nem éppen egy bonyolult zene... Szinte már közhelynek számít, de a Green Day nem azért adott el több millió nagylemezt, mert hibátlanul tud játszani, hanem mert képes volt olyan popdalokat írni, mint a Basket Case meg a When I Come Around (vagy a legújabb lemezen szereplő Holiday és a Boulevard Of Broken Dreams).

Billy Joe Armstrong gitáros-énekes és Mike Dirnt basszista-vokalista 15 évesen alapította meg a Sweet Childrent, nevüket két évvel később, 1989-ben változtatták meg Green Day-re. Két független kiadású nagylemez - a 1039/Smoothed Out Slappy Hour (1991) és a Kerlpunk (1992) után már elég népszerűek voltak ahhoz, hogy a nagyobb kiadókat is érdekelje a zenekar, ekkor szerződtek le a Reprise-hoz. Ezzel egy időben dobosuk, John Kiffmeyer kiszállt, helyére egyik tanítványa, Tré Cool került. Érdekes, hogy amikor 1995-ben a zenekar hozzánk is eljutott, már boltokban volt az áttörést hozó Dookie (1994) folytatása, az Insomniac (1995), de ezen a lemezen sajnos egyetlen kiemelkedő sláger sem szerepelt. Mindez azt sugallta, hogy a Green Day nem képes tartani pozícióját, a sok „ismétlés” miatt egyhangúvá vált, pedig később is ugyanolyan egységes pop-punk lemezeket készítettek (Nimrod - 1998, Warning - 2000).

Négy év kihagyás után a Green Day 2004-ben egy elképesztő és ambiciózus ötlettel állt elő, és elkészítették saját punk-rock operájukat. Az American Idiot a trió minden erényét felmutatja: friss, energikus, vicces és ellenállhatatlanul fülbemászó.

A Green Day előzenekara a nyíregyházi Alvin és a Mókusok volt.